miért kell mindig cimet adni...

Beindult a nyelviskola szerdán. Annyira jó, hogy végre csinálok valamit a csöppségeken kivül is már...Tegnap meglehetősen jó napom volt velük, nagyon édesek voltak, szót fogadtak, és nem volt hiszti se. Csak a vacsi nem kellett nekik :) A nyelviskolában a negyedik órára tudtam becsatlakozni, de sebaj, mert mindent értettem, azt hiszem elég lassan haladnak, az első három órát hétvégén bepótolom. Ha azt akarom, hogy haladjak is, akkor egyedül kell sokat hozzáraknom majd az órai anyaghoz. A tanár agyon kedves, aranyos, a csoportban velem együtt kilencen vagyunk. Van egy portugál néni, venezuelai néni, egy sejtésem szerint brit nő, egy jamaikai fiú, ausztrál lány, egy magába merengő fiú, aki mindent tud, egy szőke lány, és én, mint magyar :) A tanárnő franciául beszél szinte állandóan, amikor nem akkor angolul magyarázza el a dolgokat. Szóval már tudok köszönni, bemutatkozni, illetve további szép napot kivánni, és mondani hogy see you soon :) Jó, hogy elkezdtem otthon tanulni, igy azért könnyebb sokkal, csak mostmár legalább beszéltetnek is, és a kiejtést is tanulhatom. Szerda este találkoztam finn au-pair lányokkal, Minna-val és Cristina-val. Nagyon kedvesek voltak, és velem egykorúak, 24, és 23 évesek, és mentolos pall mall-t szivnak. Nekik ez a második évük itt, az egyikkül családot is váltott a másikuk pedig maradt ugyanannál a családnál. Egyik nap a játszótéren vagy 5 magyar anyukával futottunk össsze, már-már lenyomtuk a franciául hadoválókat :) Na befejezem mára, nem értem Andrásnak nincs hosszú i a klaviatúrán, és olyan furi...